Vezeték behúzás eszközei és technikái

A villanyszerelés során amikor a villanyszerelő el jut a vezeték behúzáshoz fellélegezhet, mivel a vésési és csövezési munkák nem a legtisztább munka közé tartozik melyet a villanyszerelők végeznek. A vezetékek behúzása előtt a csöveket és dobozokat megfelelően kell rögzíteni. A süllyesztett szerelésnél a dobozokba belógó csöveket ki kell vágni a doboz szintbe.

Nagyon lényeges, hogy a töréseknél, sarkoknál megfelelő ívbe legyen a cső hajlítva, a toldásoknál a toldás irányok és illesztések is lényegesek.

Nagyon oda kell figyelni, hogy törmelék ne kerüljön a csőbe, mert ellenkező esetben szenvedés lesz a vezeték behúzás. Tehát megfelelően előkészített csövezés könnyebbé teszi a vezeték behúzást.

Ezek után kerül sor a behúzandó vezetékek előkészítésére. A vezeték tekercseket (bundokat)  úgy helyezzük el, hogy azok ne akadjanak el és ne csavarodjanak össze. Lehetőleg egy húzandó szakaszra elegendő vezeték álljon a rendelkezésre, mert a folyamatos húzás egy lendülettel a leggyorsabb, ami adott esetben több métert jelent. A vezeték behúzására több műszaki eszközt fejlesztettek ki. Volt legelőször a lapos acél huzal, melynek az egyik végén rugó volt hegesztve ami elég hamar letört. A másik végén szem volt hegesztve ami kinyílt. Ennek ellenére évtizedeken át ez volt a használatos vezeték behúzószalag. Majd megjelentek a különböző műanyag szalagok, melyek feszültség alatti vezetékek közötti vezeték behúzásra jók voltak. Hátrányuk volt a szalag deformálódása, melyek után használhatatlanná vált. Ezek után némi javulás jelentkezett a műanyag szalagoknál melyek megjelentek a piacon. Időközben megjelentek a spirál rugószerű fém behúzó szalagok, melyeket ma is használunk, ezek nagyon jól használhatóak. Hibái a szem leszakadása, továbbá ha vizet kap a szalag korrodál és elveszti a rugalmasságát. Ez a szalag is megnyúlhat túlzott erő kifejtés hatására és elveszti a rugalmasságát. Megjelentek a magyar piacon is az üvegszálas behúzó szalagok, számomra ez volt a legjobb. Ez olyan csőben is eltolható, amelyben a többi vezeték behúzó szalagot nem sikerült átfűzni. Ennél a szalagnál nagyon vigyázni kell nehogy megtörjön, ez előfordulhat amikor több dobozon keresztül húzzuk a behúzó szalagot és nem látjuk. Ehhez a szalaghoz vannak különböző toldó elemek, melyet ragasztóval ragasztunk össze. Vigyázni kell az ilyen toldásokat tartósan ne érje víz.A symalen technológiához kifejlesztettek egy befúvó technikát. Levegővel egy zsinórt fújnak végig a csőben, mellyel be lehet húzni a vezeték behúzó szalagot.

A behúzó szalagok után ejtsünk néhány szót a vezeték behúzásról. A behúzandó vezetéket össze kell készíteni a szalagra való rögzítéshez, ezt kúposan kiálló részek nélkül helyezzük a behúzó szalagra. Van aki erre a célra kitalált harisnyát helyez, de a többség szigetelő szalaggal tekeri be. Ez által kapott sima felület síkosító szerrel kenjük be. Létezik kereskedelmi forgalomban kapható síkosító. Viszont a gyakorlatban a villanyszerelők használnak krémet, szappanos vizet, szilikon zsírt. A vezetéket érdemes ezzel be kenni, mert könnyebben lehet behúzni.

A behúzásnál vigyázni kell nehogy a cső széle berepedjen, mert ez a vezeték szigetelését megsértheti.

A behúzásnál törekedni kell, hogy a vezetékek ne tekeredjenek, ne csomósodjanak. Ez különösen veszélyes lehet a lan kábelekre, UTP kábelekre, koax kábelekre és optikai kábelekre. A vezeték behúzások alkalmával célszerű megjelölni az egyes vezetékeket, mert a végén nem tudjuk, hogy melyik hova megy. A behúzás után elő kell készíteni a vezetékeket a kötésekre.

Vissza a villanyszerelő magazinba