Hosszú évtizedek óta talán az egyik legvitatottabb kérdés a villanyszerelők között. A szakemberek véleménye erősen megoszlik az alkalmazott vezeték kötési technikák között. A termékmenedzserek meg természetesen dicsérik a saját terméküknek. A villanyszerelő szakmai fórumon is érdekfeszítő vitákat lehet találni amiből látszik, hogy megoszlanak a szakmai vélemények.
Jól emlékszem a pályám kezdetén, amikor először ismerkedtem a villanyszerelés alapjaival. Akkoriban két fémlemezt egy csavarral lehetett összeszorítani, négy oldalról lehetett a vezetékeket behelyezni, majd csavarral lehetett meghúzni. Ez volt az úgynevezett veca szorító, ezen kívül léteztek a sorkapcsok. Ezeket használták a kötések készítésére.
A sorkapcsok után megjelentek a forrasztott kötések rézvezetékeknél, de ekkor inkább az alumínium vezetékek voltak a jellemzőek. Majd jött az úgynevezett Hupolfix a mai KF1 elődje, ezzel egy időben a VIV fix, ami hasonló volt a hupolfixhez csak lágyabb műanyaggal és behajtóval.
Az idők folyamán jöttek be a különböző külföldi kötőelemek. Megjelentek a wago termékek és az ehhez hasonló technológiájú számtalan gyártó által forgalmazott kötőelemek. Ezek a kötőelemek a hosszú évek során a különböző fejlesztéseken estek át. Ma már nagyon sok jó kötő elem létezik, olykor egészen szép szemet kápráztató megoldásokkal lehet találkozni, melyeket különböző célokra fejlesztettek ki.
A gyakorlatban a mai napig lehet találkozni a sodrott kötésekkel, van köztük jobbra és balra csavart kötések. Általában a jobbra csavart kötések vannak többségében. Ezeket a kötéseket soha egyetlen egy szabvány sem ismerte el szabványosnak. A régi szabványok között volt egy időszak, amikor legfeljebb 2 hónapos ideiglenes létesítményeknél megengedtek. Ezeknél az összecsavart kötéseknél lehetett olyan megoldással is találkozni, amikor minimum 5 cm hosszan összecsavartak, majd félbehajlítás után szigeteltek. Ezen kívül volt olyan megoldás, amikor egy csupaszított vezetőre hosszan a vezetékre, egymásra meneteket tekertek, majd szigetelték. Ez a megoldás gyakori volt a mérőhelyeknél, fővezetékeknél is.
A felülvizsgálatok során a forrasztott kötéseket nem szoktam elfogadni, csak abban az esetben, ha rácsavarnak szorosa kf1 kötő elemet.
Régen volt egy konkrét előírás, hogy védővezetéken lágy forrasztást nem szabad készíteni, ebből következett, hogy sokan nem fogadunk el lágy forrasztásos kötést. A hosszú pályafutásom során több villamos tűz vizsgálatát láttam, majd a későbbiek során én is készítettem szakvéleményeket. A tűzvizsgálatok során a forrasztott kötéseknél a forrasztás oly mértékben sérült, hogy nem lehetett bizonyítani a forrasztást. Az ilyen esetekben a kötések sodrottnak lettek minősítve és ezért elmarasztalásra került sor. Bármilyen megfelelő minősítéssel rendelkező kötő elemet szabad használni az erősáramú villanyszerelés során a villanyszerelőnek. Ma a leggyakoribb a rugós kötő elemek, ezek a wago és az ehhez hasonló termékek.
Az erősáramú szerelési technikában nélkülözhetetlenek a jó villamos kötések.
Legtöbb hiba az összesodort alumínium és réz vezetőknél van, ezt követik a sodrott kötések. A hibák kialakulásához természetesen a kötések terhelése is jelentősen hozzájárul. Minél nagyobb árammal terheljük, annál előbb jelentkezik a hiba a rossz kötéseknél. Sajnos a gyakorlatban többször találkoztam már korszerű kötőelemek meghibásodásával is. Az is tény, hogy a kötések elhelyezésénél a párás környezet rossz hatással van a kötőelemre.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, hogy milyen kötő elemet használjunk?
Csak azt tudom javasolni, hogy rendelkezzen megfelelő minősítésű tanúsítással és nem biztos, hogy a legolcsóbb a legjobb választás. A felelősség e tekintetben mindig a villanyszerelőé, aki a villanyszerelést végezte. Ez alapján feltehetően a megfelelő minőség kerül ki választásra. Hiszen senki sem szeret visszajárni garanciában javítani.
Tetszik írásunk? Oszd meg közösségi oldaladon, hogy mások is elolvassák! LIKE
Vissza a villanyszerelő magazinba