A régen épült lakásokat nem a mai igényeknek megfelelően tervezték. Régen jellemzően kisebbek voltak a beépített villamos teljesítmények. Így például jellemző volt az 500 W-os vasaló, konyha gépekből is kevesebb volt mint ma. Ebből eredően a villamos hálózat nem volt oly mértékben leterhelve mint ma.
A felújítások és javítások során találkozhatunk még ma is textil szigetelésű 1 mm2 keresztmetszetű vezetékekkel. Ezek szigetelése porlik, szinte szigetelés nélkül vannak ma már a csőben. Ha megmozdítjuk szinte biztos, hogy zárlat keletkezik. Ezek a csövek többnyire a bitumen szigetelésű papír illetve ónozott csövek voltak. Ezek előtti még régebbi villanyszerelésnél előfordultak a falon kívüli szerelések, amelyeket már csak kevesen találhattunk még. Ezeknél a falra porcelán szigetelők voltak rögzítve (szigetelőre tekerve) és minden szigetelt vezeték külön volt vezetve. A szigetelők között a vezeték a levegőben volt. Nem egy szép látvány volt.
A papír csöveket követte a műanyag csövek és ebbe alumínium vezetékek voltak húzva. Ebben a korszakban jelentek meg az MM fal vezetékek alumínium érrel és dupla szigeteléssel. Az alumínium vezetékek nagy hátránya a vezeték törések és a kisebb terhelhetőség. Az alumínium vezetékek után újból megjelentek a villanyszerelésben a réz vezetékek, melyekkel napjainkban is szerelnek a villanyszerelők.
A kis történelmi áttekintés után beszéljünk a felújításról. Ahol a falban megfelelő csövezés van ott lehetőség van a vezetékek kihúzása után az új réz vezetékek behúzására. Sajnos előfordulhat, hogy a cső a falban sérült, össze van lapítva vagy nem megfelelő a könyök. Ekkor nem tudjuk az áthuzalozást megoldani. Ez járhat bontással a sérült helyen. Itt ki kell vésni a sérült szakaszt és kijavítjuk a hibás cső szakaszt. Az újra történő vezeték áthúzáskor a régi vezetékkel behúzhatjuk a behúzó szalagunkat, amely nagy segítség lehet.
A vezeték áthuzalozás előtt mindig tervezzük meg a kialakítandó villamos hálózatot.
Először is a nagyobb teljesítményű villamos berendezéseknek külön áramkört építsünk ki. Nem tudunk sokszor tökéletes megoldást produkálni, mivel az adott cső belső mérete korlátok elé állít bennünket. A lehetőségekhez képest törekedni kell a lehető legjobb megoldásra. A behúzott vezetéken a kötéseket szabványos kötőelemekkel kell kötni. A régi hálózatokon sokszor a kötéseket összesodorták majd leszigetelték. Ami természetesen hozzájárult az idő előtti elhasználódáshoz. Ahol MM fal vezetékkel végezték a villanyszerelést ott nincsen lehetőség a vezetékek áthúzására. Ezeken a helyeken a falon kívüli vezetékcsatorna szerelése jöhet számításba. A vezeték csatorna lehet falra ragasztható kivitelű, vagy tiplivel szerelt változat is. Igaz, hogy ez a villanyszerelési mód kisebb rombolással jár és csökken a helyreállítási munkáltatok, viszont sok esetben nem a legszebb látvány a lakótérben egy vezeték csatorna.
Érdemes a villanyszerelési hálózat felújítását a lakásfelújításhoz igazítani, például festési munkálatok előtt. A vezetékek áthúzását, cseréjét kisebb szakaszokra is bonthatjuk, vagyis lehet a feladatokat több ütemre bontani is. Ezen felállásban a villanyszerelési munka kisebb költséggel jár, mint a teljes felújítás, de az is igaz hogy nem nyújtja ugyanazon műszaki paramétereket. A felújítás során igyekezzünk jól végiggondolva meghatározni az új fogyasztók helyét és teljesítmény igényét. Ha a dizájnra is figyelünk a felújítási folyamatok során akkor már jó előre érdemes kiválasztani a villanykapcsolók és konnektorok típusát, gyártóját. Ugyanez vonatkozik a lámpatestekre és világítási rendszerekre is. Ezeknél nem csak a villamos táplálás a kérdés, hanem a rögzítés technika is. Modern világítási rendszereknél szükség lehet a tápegységek megfelelő telepítésére is, melyek a szem elöl rejtve vannak.
Ha lehetőségünk van akkor időnként vizsgáltassuk meg villamos szakemberrel a régebbi kialakítású villamos hálózatokat. Hiszen így később komolyabb kellemetlenségektől tudjuk magunkat megóvni.
Tetszik írásunk? Oszd meg közösségi oldaladon, hogy mások is elolvassák! LIKE
Vissza a villanyszerelő magazinba